Sziasztok, villám sebességgel meghoztam a második részt.
Jó olvasást!
~Jinie~
~Jinie~
Doyoung pov.:
Elkerekedett szemekkel bámulom a környéket, ahol leszállunk a
buszról. Mindenütt hatalmas házak és drága autó sorakoznak, itt-ott látható
néhány kivilágított medence vagy éppen jakuzzi.
- Miben fogadunk, hogy a legtöbb ház fürdőszobája nagyobb, mint az én kolesz szobám? – rángat ki a nézelődésből Hyejin hangja.
- Az attól függ melyikre gondolsz – vigyorodik el Taeil. – A vendégfürdő szerintem akkora, mint a szobád – mondja, mire mind felnevetünk.
- nagyon nem vagyunk ide valók – jegyzem meg még mindig kuncogva, de valahol komolyan is gondolva a dolgot. Eddig csak fotókon láttam ilyen házakat, most pedig bulizni készülök az egyikben. Bár az is inkább a sarokban álldogálásról fog szólni mintsem igazi szórakozásról. Nem csak a környék az, ami nem hozzánk illő, de a társaság sem. Talán még Hyejin áll hozzájuk a legközelebb, na nem azért, mert ő is a nyálcsorgató, kis pincsit játszó lányok táborába tartozik, hanem mert a szülei gazdagok. Ő is az volt, míg Koreába nem jött, de mindig azt mondja megérte lemondani a pénzről és a csillogásról, így legalább igazi, megértő barátai vannak, akik nem csak a szülei pénze miatt szeretik őt. Taeilnek és nekem sohasem számított a pénz, talán azért sem, mert sosem volt belőle igazán sok.
- Megjöttünk – szakít ki Taeil hangja a komor gondolataim közül, mire megemelve a pillantásom nézek az előttünk álló…házra? Nem, annak nagy, mi több hatalmas.
- Elnézve ezt a házat nem csodálkoznék, ha az egész egyetem itt lenne – jegyzi meg a lány, majd vállat rántva indul el a bejárat felé.
- Akkor, érezzük jól magunkat! – kiált fel Tae.
- Ja, valami olyasmi – morgom, majd a lelkes barátaim után indulok. Amint belépünk egy széles vigyorú házigazda fogad minket.
- Hát eljöttél! – karolja át Taeil vállát, mire Hyejin csak zavartan köhint egyet. – Eljöttetek – javítja ki magát Taeyong, majd újra Taeilnek szentelve minden figyelmét suttog valamit az idősebb fülébe, mire ő először meglepetten pillant a már igen jókedvű srácra, majd mikor Yong még rá is kacsint elvörösödve hajtja le a fejét, mire a fiatalabb csak felnevet, majd az újonnan érkezők felé veszi az irányt.
- Én, uhm, keresek valami lélekmelengetőt – ajánlja fel Jin és még mielőtt egy szót is szólhatnánk eltűnik a tömegben.
- És, miről folyt csevej? – fordulok a mellettem álló barátom felé egy széles mosollyal az ajkaimon.
- Semmi olyanról, amiről tudnod kéne – vigyorog rám. – Gyere, igyunk valamit – ragadja meg a karom és kezd el vonszolni valamerre.
- De Hyejin…
- Te rá mernéd bízni az italod? – nevet fel, mire eszembe jut, mi történt, mikor a nyár végi kerti „party” alkalmával ő keverte az italokat, se előtte, se azóta nem voltam olyan másnapos és nem is szeretném újra megtapasztalni.
- Igazad van!
Már hosszú percek óta álltunk a megannyi alkoholos itallal megpakolt asztalok mellet, mindketten egy-egy piros poharat szorongatva, melyek tartalma némi vodka volt rengeteg sprite-al, de hiába kémleltem a tömeget nem találtam azt a személyt, akit kerestem.
- Te Taeil.
- Hmm?
- Szerinted hol van Hyejin? -kérdezem meg végül a mellettem csendesen iszogató barátomat.
- Biztos jól érzi magát valahol – kuncog. – Mi több, teljesen biztos vagyok benne.
- Mi? – pillantok felé meglepetten, de az ő tekintete teljesen máshol jár, követve pillantását fordítom a fejem a teraszajtó felé, amin épp mögött megpillantom Hyejint, miközben heves gesztikulálások közepette magyaráz valamit a vele szemben vigyorogva álldogáló Johnny-nak.
- Innen nézve annyira nem tűnik szórakoztatónak a helyzet – nevetek fel – biztos valami új koreográfiáról beszélnek – teszem még hozzá, mire Taeil csak felnevet.
- Valószínű – mondja, de olyan hangsúllyal, hogy az elgondolkodtat. Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor megjelenik előttünk a házigazda.
- Azt hittem már elmentél – szó Taeilhez lebiggyesztett ajakkal és ha nem tudnám milyen ember is még aranyosnak is találnám.
- Mert az olyan szörnyű lenne? – kérdez vissza az idősebb, vagyis inkább gügyög.
- Igen! Gyere! – vált hírtelen lelkesre Taeyong hangulata, majd még mielőtt bárki más is megszólalhatna karon ragadja a barátomat és egy pillanat előtt eltűnnek a szemem elől.
- Remek, egyedül maradtam – motyogom a fejemet ingatva, majd minden mindegy alapon hajtom le az italom, hogy tölthessek egy újat, ezúttal kicsit erősebbet.
Még egy jó ideig álldogálok az asztalnál és ugyan Hyejin méltóztatik velem tölteni pár percet hamar magamra is hagy, mikor megjelenik Yuta és magyaráz valamit a közelgő „ki mit tud” estről. Taeilt viszont azóta se láttam, mióta Taeyong elrángatta, így töltve egy újabb italt, szigorúan az utolsót indulok a keresésére és mikor a házba nem találom az udvar felé indulok, csakhogy félúton valaki nekem ütközik így az italom fele kifröccsen, egyenesen Iren – az egyik szurkoló lány és iskola öhm hagyjuk a jelzőket – ruháján landol.
- Mi a…? Nem tudsz figyelni?! – kiált rám, majd mikor felém fordul el is fintorodik.
- Ne haragudj, nem szándékos volt csak vala… - kezdek szabadkozni, de az arcomba érkező erősen alkohol szagú ital megállít benne. – Ezt meg mégis miért kellett? – kérdezem kissé felkapva a vizet, heves mozdulatokkal s az ingem ujjával próbálva meg eltüntetni a folyadékot az arcomról.
- Csak, hogy tudd hol a helyed! – jegyzi meg gúnyosan. – Egyáltalán mit keres egy magadfajta egy ilyen bulin?
- Ha annyira érdekel Taeyong hívott meg és… - válaszolnék a nem túl kedves kérdésre, de a kintről beszűrődő mennydörgés és a befelé igyekvő tömeg zaja elnyomja a hangom. Mély levegőt véve legyintek egyet, majd sarkon fordulva kezdem kémlelni a tömeget, hátha meglátom az egyik barátom, de minek után tíz perc után sem szúrom ki őket a tömegben úgy döntök, vihar ide vagy oda én haza megyek. Ezzel az elhatározással indulok meg az ajtó felé, még a féltető alatt megállva előkapom a telefonom, hogy írjak egy üzenetet a srácoknak, hátha eszükbe jutna keresni engem és már épp készülök kilépni az esőbbe, mikor egy kellemes hang megállít.
- Máris menni készülsz?
- Igen – felelem a hang gazdája felé fordulva, de mikor realizálom, hogy ki is ő, elkerekednek a szemeim. Jung Jaehyun, a kosárcsapat sztárja, a lányok nagy kedvence hozzám beszél.
- Elvigyelek? – kérdezi meg a semmiből, mire meglepetten pislogok rá.
- Nem hinném…
- Nem ittam – vág hírtelen közbe, mire egy meglepett sóhaj hagyja el az ajkaimat.
- Nem baj, menj vissza a házba és érezd jól magad – intek az ajtó felé. Ne is foglalkozz velem, teszem hozzá magamban.
- Épp indulni készültem én is – mosolyog rám. Istenem, olyan helyes amikor mosolyog és… Nem kellett volna innom. Oké Doyoung, meleg vagy, de ne legyél ennyire nyilvánvaló! Korholom magam, majd tekintetem elszakítva az ajkitól pillantok a szemeibe. – És az eső is szakad – teszi még hozzá, mire én újra a víz áztatta udvar felé fordítom a pillantásom.
- Na, gyere – ragadja meg a kezem, mikor már percek óta nem válaszolok, mire meglepetten pillantok előbb rá, majd kezeinkre.
- Oké – egyezek bele, végül is, mi rossz sülhet ki egy fuvarból?
- Miben fogadunk, hogy a legtöbb ház fürdőszobája nagyobb, mint az én kolesz szobám? – rángat ki a nézelődésből Hyejin hangja.
- Az attól függ melyikre gondolsz – vigyorodik el Taeil. – A vendégfürdő szerintem akkora, mint a szobád – mondja, mire mind felnevetünk.
- nagyon nem vagyunk ide valók – jegyzem meg még mindig kuncogva, de valahol komolyan is gondolva a dolgot. Eddig csak fotókon láttam ilyen házakat, most pedig bulizni készülök az egyikben. Bár az is inkább a sarokban álldogálásról fog szólni mintsem igazi szórakozásról. Nem csak a környék az, ami nem hozzánk illő, de a társaság sem. Talán még Hyejin áll hozzájuk a legközelebb, na nem azért, mert ő is a nyálcsorgató, kis pincsit játszó lányok táborába tartozik, hanem mert a szülei gazdagok. Ő is az volt, míg Koreába nem jött, de mindig azt mondja megérte lemondani a pénzről és a csillogásról, így legalább igazi, megértő barátai vannak, akik nem csak a szülei pénze miatt szeretik őt. Taeilnek és nekem sohasem számított a pénz, talán azért sem, mert sosem volt belőle igazán sok.
- Megjöttünk – szakít ki Taeil hangja a komor gondolataim közül, mire megemelve a pillantásom nézek az előttünk álló…házra? Nem, annak nagy, mi több hatalmas.
- Elnézve ezt a házat nem csodálkoznék, ha az egész egyetem itt lenne – jegyzi meg a lány, majd vállat rántva indul el a bejárat felé.
- Akkor, érezzük jól magunkat! – kiált fel Tae.
- Ja, valami olyasmi – morgom, majd a lelkes barátaim után indulok. Amint belépünk egy széles vigyorú házigazda fogad minket.
- Hát eljöttél! – karolja át Taeil vállát, mire Hyejin csak zavartan köhint egyet. – Eljöttetek – javítja ki magát Taeyong, majd újra Taeilnek szentelve minden figyelmét suttog valamit az idősebb fülébe, mire ő először meglepetten pillant a már igen jókedvű srácra, majd mikor Yong még rá is kacsint elvörösödve hajtja le a fejét, mire a fiatalabb csak felnevet, majd az újonnan érkezők felé veszi az irányt.
- Én, uhm, keresek valami lélekmelengetőt – ajánlja fel Jin és még mielőtt egy szót is szólhatnánk eltűnik a tömegben.
- És, miről folyt csevej? – fordulok a mellettem álló barátom felé egy széles mosollyal az ajkaimon.
- Semmi olyanról, amiről tudnod kéne – vigyorog rám. – Gyere, igyunk valamit – ragadja meg a karom és kezd el vonszolni valamerre.
- De Hyejin…
- Te rá mernéd bízni az italod? – nevet fel, mire eszembe jut, mi történt, mikor a nyár végi kerti „party” alkalmával ő keverte az italokat, se előtte, se azóta nem voltam olyan másnapos és nem is szeretném újra megtapasztalni.
- Igazad van!
Már hosszú percek óta álltunk a megannyi alkoholos itallal megpakolt asztalok mellet, mindketten egy-egy piros poharat szorongatva, melyek tartalma némi vodka volt rengeteg sprite-al, de hiába kémleltem a tömeget nem találtam azt a személyt, akit kerestem.
- Te Taeil.
- Hmm?
- Szerinted hol van Hyejin? -kérdezem meg végül a mellettem csendesen iszogató barátomat.
- Biztos jól érzi magát valahol – kuncog. – Mi több, teljesen biztos vagyok benne.
- Mi? – pillantok felé meglepetten, de az ő tekintete teljesen máshol jár, követve pillantását fordítom a fejem a teraszajtó felé, amin épp mögött megpillantom Hyejint, miközben heves gesztikulálások közepette magyaráz valamit a vele szemben vigyorogva álldogáló Johnny-nak.
- Innen nézve annyira nem tűnik szórakoztatónak a helyzet – nevetek fel – biztos valami új koreográfiáról beszélnek – teszem még hozzá, mire Taeil csak felnevet.
- Valószínű – mondja, de olyan hangsúllyal, hogy az elgondolkodtat. Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor megjelenik előttünk a házigazda.
- Azt hittem már elmentél – szó Taeilhez lebiggyesztett ajakkal és ha nem tudnám milyen ember is még aranyosnak is találnám.
- Mert az olyan szörnyű lenne? – kérdez vissza az idősebb, vagyis inkább gügyög.
- Igen! Gyere! – vált hírtelen lelkesre Taeyong hangulata, majd még mielőtt bárki más is megszólalhatna karon ragadja a barátomat és egy pillanat előtt eltűnnek a szemem elől.
- Remek, egyedül maradtam – motyogom a fejemet ingatva, majd minden mindegy alapon hajtom le az italom, hogy tölthessek egy újat, ezúttal kicsit erősebbet.
Még egy jó ideig álldogálok az asztalnál és ugyan Hyejin méltóztatik velem tölteni pár percet hamar magamra is hagy, mikor megjelenik Yuta és magyaráz valamit a közelgő „ki mit tud” estről. Taeilt viszont azóta se láttam, mióta Taeyong elrángatta, így töltve egy újabb italt, szigorúan az utolsót indulok a keresésére és mikor a házba nem találom az udvar felé indulok, csakhogy félúton valaki nekem ütközik így az italom fele kifröccsen, egyenesen Iren – az egyik szurkoló lány és iskola öhm hagyjuk a jelzőket – ruháján landol.
- Mi a…? Nem tudsz figyelni?! – kiált rám, majd mikor felém fordul el is fintorodik.
- Ne haragudj, nem szándékos volt csak vala… - kezdek szabadkozni, de az arcomba érkező erősen alkohol szagú ital megállít benne. – Ezt meg mégis miért kellett? – kérdezem kissé felkapva a vizet, heves mozdulatokkal s az ingem ujjával próbálva meg eltüntetni a folyadékot az arcomról.
- Csak, hogy tudd hol a helyed! – jegyzi meg gúnyosan. – Egyáltalán mit keres egy magadfajta egy ilyen bulin?
- Ha annyira érdekel Taeyong hívott meg és… - válaszolnék a nem túl kedves kérdésre, de a kintről beszűrődő mennydörgés és a befelé igyekvő tömeg zaja elnyomja a hangom. Mély levegőt véve legyintek egyet, majd sarkon fordulva kezdem kémlelni a tömeget, hátha meglátom az egyik barátom, de minek után tíz perc után sem szúrom ki őket a tömegben úgy döntök, vihar ide vagy oda én haza megyek. Ezzel az elhatározással indulok meg az ajtó felé, még a féltető alatt megállva előkapom a telefonom, hogy írjak egy üzenetet a srácoknak, hátha eszükbe jutna keresni engem és már épp készülök kilépni az esőbbe, mikor egy kellemes hang megállít.
- Máris menni készülsz?
- Igen – felelem a hang gazdája felé fordulva, de mikor realizálom, hogy ki is ő, elkerekednek a szemeim. Jung Jaehyun, a kosárcsapat sztárja, a lányok nagy kedvence hozzám beszél.
- Elvigyelek? – kérdezi meg a semmiből, mire meglepetten pislogok rá.
- Nem hinném…
- Nem ittam – vág hírtelen közbe, mire egy meglepett sóhaj hagyja el az ajkaimat.
- Nem baj, menj vissza a házba és érezd jól magad – intek az ajtó felé. Ne is foglalkozz velem, teszem hozzá magamban.
- Épp indulni készültem én is – mosolyog rám. Istenem, olyan helyes amikor mosolyog és… Nem kellett volna innom. Oké Doyoung, meleg vagy, de ne legyél ennyire nyilvánvaló! Korholom magam, majd tekintetem elszakítva az ajkitól pillantok a szemeibe. – És az eső is szakad – teszi még hozzá, mire én újra a víz áztatta udvar felé fordítom a pillantásom.
- Na, gyere – ragadja meg a kezem, mikor már percek óta nem válaszolok, mire meglepetten pillantok előbb rá, majd kezeinkre.
- Oké – egyezek bele, végül is, mi rossz sülhet ki egy fuvarból?
*Kérlek ne utálajtok, szeretem az RV-t!*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése