Sziasztok! Ugy gondoltam megszakítom egy kicsit a Borders komorabb
hangulatát és megajándékozlak titeket egy kis Dojae történettel is. :)
Jó szórakozást!
~Jinie~
hangulatát és megajándékozlak titeket egy kis Dojae történettel is. :)
Jó szórakozást!
~Jinie~
Doyoung pov.:
- Biztos lehetsz benne, hogy én ezt nem veszem fel! – Vágom Taeilhez a fekete nadrágnak csúfolt anyagdarabot.
- Jaj, ne csináld már! Nagyon jól mutatnál benne! – győzköd, mire én csak felfújva az arcomat rázom meg a fejem.
- Nyugalom Moony, ha nem veszi fel azt, akkor majd megy abban, amit én választottam – vigyorog rám Hyejin is.
- Ugh, oké – morgom elvéve Taeiltől az előbb említett ruhadarabot. – Utállak titeket – nézek rájuk szúrós szemmel, majd sértődötten a fürdőbe trappolok és magamra rángatom azt a vacakot illetve a hozzá „remekül illő” kissé túl méretes inget. Lassan fordítom a tekintetem az egész alakos tükör felé, majd percekig meredek az üvegre. Egész… helyes vagyok így, állapítom meg, kezeimet először a halványkék ingen, majd a feszes, fekete nadrágon vezetem végig. Az ing a mérte miatt kicsit lecsúszik a ball vállamon, így betekintést engedve a kulcscsontomra, míg a nadrág második bőrként simul a lábaimra, hogy eltűnve a felsőm alatt, pont csak annyit láttasson a combjaimból, hogy a többit legyen kedve elképzelni annak, aki csak rám néz.
Végül megrázva a fejem sétálok ki a fürdőből, mire mind két barátom felém kapja a pillantását, s míg Taeil elégedetten hümmög, addig Hyejin leejti a kezében tartott smink ecsetet.
- Úr Isten, Doyoung! – mondja, szinte sikítva a lány, úgy nézve rám, hogy komolyan elgondolkodok az elmeállapotán.
- Ha már te is így reagálsz lehet jobb, ha inkább ki se megyek az utcára – húzom el a számat.
- Ó dehogy nem! – szólal fel a legidősebb is. – Kiteszed a lábad, be egy jó kis buliba, mi több, még jól is fogod magad érzni!
- És kitudja, lehet felszedsz egy helyes srácot is – vonogatja a szemöldökét a lány, mire csak megforgatom a szemeim. Igen, a barátaim – és a szüleim is - tudják, hogy meleg vagyok és sosem volt vele bajuk, Taeilnek talán azért nem, mert ő is az, ami Hyejint illeti, nála elfogadóbb barátot nem is kívánhatna magának az ember. Aki nem ismeri, azt gondolja róla, hogy pont olyan flegma és beképzelt, mint a legtöbb gazdag, de nem az. Talán azért sem, mert őt is ugyan úgy próbára tette az élet, mint ahogy minket is Taeillel. Talán pont ez az a kapocs, ami összetart minket.
- Amúgy, miért is lettünk meghívva ebbe a buliba? – teszem fel a kérdést, ami azóta foglalkoztat, hogy Taeil az ebédnél megemlítette az eseményt.
- Nem igazán értettem Taeyong mire utalt, de azt mondta örülne ha ott lennék és mikor megkérdeztem, hogy jöhettek-e ti is, azt mondta, minél többen vagyunk annál jobb – mondja Taeil vállat vonva.
- Nekem van sejtésem róla mire utalt – kuncog fel Jinie, mire Il megajándékozza egy gyilkos pillantással.
- Ez akkor is furcsa, az előző évben még csak a létezésünkről sem tudtak, most meg alig két héttel az új szemeszter kezdete után együtt szeretne bulizni velünk a suli legnagyobb playboy-ainak tábora. – Mondom elmélázva. Taeyong és a barátai, név szerint, Jaehyun, Yuta, Johnny és Lucas a suli legmenőbbjei közé tartoznak. Azok közé, akiket minden szünetben lányok és fiúk hada vesz körbe, a kosárcsapat, a focicsapat és persze a tánccsoport tagjai, azok, akiknek mindene megvan, leszámítva a szívet és érzelmeket.
- Na, most, hogy mindenki elkészült – rángat vissza a valóságba Taeil hangja – akár indulhatunk is – csapja össze a tenyerét.
- Te így akarsz jönni? – kérdezem végig mérve, mire meglepetten pillant rám, majd a ruháira. Egy fekete szűk farmert és egy hasonlóan fekete pólót viselt, aminek a hátulján olyan vékony volt az anyag, hogy egy lágy szellő is elszakíthatta volna, így tökéletesen lehet látni a háta minden milliméterét. Az öltözéket egy fehér dorkó és egy fehér fojtó tette teljessé.
- Igen, miért?
- Semmi, csak azt hittem, hogy az én ruhám lesz…ohm, szokatlan.
- Az is – mondja Hyejin karon ragadva minket, úgy vezetve ki a szobájából. – Meglepő, hogy hármunk közül én vagyok a legunalmasabb – nevet fel, végig mutatva a fekete, magas derekú rövidnadrágján és a rövid derekú, fekete-piros hosszúujjú polóján.
- Ne is említsd, még a végén visszamegyek átöltözni – nevetek fel én is, ahogy útnak indulunk az éjszakában.
Úgy érzem ez a buli sok mindent meg fog változtatni, hogy jó vagy rossz irányban, azt nem tudom, de érzem, hogy az életem ki fog zökkeni a megszokott rendjéből.
- Biztos lehetsz benne, hogy én ezt nem veszem fel! – Vágom Taeilhez a fekete nadrágnak csúfolt anyagdarabot.
- Jaj, ne csináld már! Nagyon jól mutatnál benne! – győzköd, mire én csak felfújva az arcomat rázom meg a fejem.
- Nyugalom Moony, ha nem veszi fel azt, akkor majd megy abban, amit én választottam – vigyorog rám Hyejin is.
- Ugh, oké – morgom elvéve Taeiltől az előbb említett ruhadarabot. – Utállak titeket – nézek rájuk szúrós szemmel, majd sértődötten a fürdőbe trappolok és magamra rángatom azt a vacakot illetve a hozzá „remekül illő” kissé túl méretes inget. Lassan fordítom a tekintetem az egész alakos tükör felé, majd percekig meredek az üvegre. Egész… helyes vagyok így, állapítom meg, kezeimet először a halványkék ingen, majd a feszes, fekete nadrágon vezetem végig. Az ing a mérte miatt kicsit lecsúszik a ball vállamon, így betekintést engedve a kulcscsontomra, míg a nadrág második bőrként simul a lábaimra, hogy eltűnve a felsőm alatt, pont csak annyit láttasson a combjaimból, hogy a többit legyen kedve elképzelni annak, aki csak rám néz.
Végül megrázva a fejem sétálok ki a fürdőből, mire mind két barátom felém kapja a pillantását, s míg Taeil elégedetten hümmög, addig Hyejin leejti a kezében tartott smink ecsetet.
- Úr Isten, Doyoung! – mondja, szinte sikítva a lány, úgy nézve rám, hogy komolyan elgondolkodok az elmeállapotán.
- Ha már te is így reagálsz lehet jobb, ha inkább ki se megyek az utcára – húzom el a számat.
- Ó dehogy nem! – szólal fel a legidősebb is. – Kiteszed a lábad, be egy jó kis buliba, mi több, még jól is fogod magad érzni!
- És kitudja, lehet felszedsz egy helyes srácot is – vonogatja a szemöldökét a lány, mire csak megforgatom a szemeim. Igen, a barátaim – és a szüleim is - tudják, hogy meleg vagyok és sosem volt vele bajuk, Taeilnek talán azért nem, mert ő is az, ami Hyejint illeti, nála elfogadóbb barátot nem is kívánhatna magának az ember. Aki nem ismeri, azt gondolja róla, hogy pont olyan flegma és beképzelt, mint a legtöbb gazdag, de nem az. Talán azért sem, mert őt is ugyan úgy próbára tette az élet, mint ahogy minket is Taeillel. Talán pont ez az a kapocs, ami összetart minket.
- Amúgy, miért is lettünk meghívva ebbe a buliba? – teszem fel a kérdést, ami azóta foglalkoztat, hogy Taeil az ebédnél megemlítette az eseményt.
- Nem igazán értettem Taeyong mire utalt, de azt mondta örülne ha ott lennék és mikor megkérdeztem, hogy jöhettek-e ti is, azt mondta, minél többen vagyunk annál jobb – mondja Taeil vállat vonva.
- Nekem van sejtésem róla mire utalt – kuncog fel Jinie, mire Il megajándékozza egy gyilkos pillantással.
- Ez akkor is furcsa, az előző évben még csak a létezésünkről sem tudtak, most meg alig két héttel az új szemeszter kezdete után együtt szeretne bulizni velünk a suli legnagyobb playboy-ainak tábora. – Mondom elmélázva. Taeyong és a barátai, név szerint, Jaehyun, Yuta, Johnny és Lucas a suli legmenőbbjei közé tartoznak. Azok közé, akiket minden szünetben lányok és fiúk hada vesz körbe, a kosárcsapat, a focicsapat és persze a tánccsoport tagjai, azok, akiknek mindene megvan, leszámítva a szívet és érzelmeket.
- Na, most, hogy mindenki elkészült – rángat vissza a valóságba Taeil hangja – akár indulhatunk is – csapja össze a tenyerét.
- Te így akarsz jönni? – kérdezem végig mérve, mire meglepetten pillant rám, majd a ruháira. Egy fekete szűk farmert és egy hasonlóan fekete pólót viselt, aminek a hátulján olyan vékony volt az anyag, hogy egy lágy szellő is elszakíthatta volna, így tökéletesen lehet látni a háta minden milliméterét. Az öltözéket egy fehér dorkó és egy fehér fojtó tette teljessé.
- Igen, miért?
- Semmi, csak azt hittem, hogy az én ruhám lesz…ohm, szokatlan.
- Az is – mondja Hyejin karon ragadva minket, úgy vezetve ki a szobájából. – Meglepő, hogy hármunk közül én vagyok a legunalmasabb – nevet fel, végig mutatva a fekete, magas derekú rövidnadrágján és a rövid derekú, fekete-piros hosszúujjú polóján.
- Ne is említsd, még a végén visszamegyek átöltözni – nevetek fel én is, ahogy útnak indulunk az éjszakában.
Úgy érzem ez a buli sok mindent meg fog változtatni, hogy jó vagy rossz irányban, azt nem tudom, de érzem, hogy az életem ki fog zökkeni a megszokott rendjéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése